2017. szeptember 23.

[Overshare warning] Elegem van!


Elegem van! Bizony felkiáltójellel, és talán még egy párat hozzá is lehetne csapni ehhez az egyhez, hogy ne magányoskodjon itt, mert még akkor sem tudná tökéletesen átadni, amin az elmúlt legalább 7 de inkább 10 hónapban keresztülmentem. 
Ott kezdődik az egész, hogy tabu és nem is szabadna leírnom, és meg se forduljon a fejemben, hogy rákattintok a közzétételre, pláne megosztásra, mert ezt a történetet még a from panka with love sem bírja el, de ha a blogom nem, akkor talán én sem, lassan. Az, hogy kikívánkozik belőlem, nem is kérdés, már hetek, hónapok óta szinte minden órában visszatérő téma a családban az egészségi állapotom, nem csak én, hanem mindenki próbál megoldást találni körülöttem, de az egészet csak egy ördögi körnek érzem, bizakodás minden orvos előtt, és amikor végre külső segítséget kapok, egy egész medencényi kilátástalanságban mártózom meg, csak hogy újra bizakodóra száradhassak.

Nagyon személyes a dolog, de őszintén szólva úgy érzem, hogy bátornak kell lennem, legalább valahol kiadni, hogy mi történik, mert attól még, hogy nem borítottam asztalt egy-két emberre az elmúlt évben, nem azt jelenti, hogy 'mégis csak oké' volt, vagy hogy jók a szakmájukban.

A történet női problémákról fog szólni, és bizony mindent le fogok írni, ami történt, ahogy történt.

Történt ugyanis, mint egy 5 évvel ezelőtt, hogy azon kaptam magam, hogy valami nem oké. A menstruációm nem akart abbamaradni, én gyengültem és mellette gömbölyödtem, pedig semmi nem változott az életvitelemben (a népszerű nézettel ellentétben a kövér emberek nem feltétlenül azért kövérek, mert sokat esznek, vagy nem mozognak, én pl. ebben az időben minden nap 20 km-t bicikliztem és úgy érzem az étkezésem sem volt tele 'szeméttel'), ami erre okot adott volna. Sokáig is tartott elmenni életem első nőgyógyászati vizsgáltatára, ahol az orvos pökhendi módon megjegyezte, hogy egyértelmű a probléma forrása, bírálta, hogy ugyan ilyen fiatalon mégis milyen aggódnivalóm lehet, amit gyógyszeresen is próbálnak megoldani, csak menjek, pasizzak be, aztán minden rendben lesz, hiszen látni még ilyen kövér embereket is boldog párkapcsolatban élni! Természetesen magam alatt voltam, viszont kaptam egy gógyszert, ami 5 nap alatt visszaállította a ciklust, a következő kb 9 hónapban lefogytam 40 kilót és minden rendben volt. Azt leszámítva, hogy anémiás lettem, ami nem is csoda, hiszen sokat vártam, mire összeszedtem a bátorságot, hogy orvoshoz menjek,

Az évek folytak, nekem közben sikerült 'bepasiznom kövér létemre is', fogyott a vas, hogy kikeveredjek az anémiából, de sose sikerült teljesen. 

Tavaly ősszel megint elkezdtem rosszabbul érezni magam, a ciklusok közötti idő megnőtt, mígnem februárban odáig jutottam, hogy a menstruációm egyszerűen nem maradt abba. Újra. Elemi erővel lecsapott, szinte felkelni nem voltam képes az ágyból annyira fáradt voltam, ami a csak rosszabb és rosszabb lett az idő múlásával. Tanulva az előző esetből, két dolgot tudtam: nem ugyanahhoz az orvoshoz, de irtó gyorsan el kell jutnom szakemberhez. 

A magyar egészségügy közben olyan, mint a balesetek

mindenki olvas róla, hogy milyen, de azt hiszi, velük nem történhet meg ez a dolog, amit mi egészségügynek nevezünk. 

Egy teljesen ide nem tartozó alkalommal például, április elején kórházba kerültem, csak egy éjszakára. Mentő vitt el a pánikbetegségem miatt. Megkérdezte a mentős, hogy milyen a ciklusom, mondtam neki, hogy rossz, 6 hete vérzek. Majd az orvos megnézi. A nagy Budapesten. Már maga az, hogy eljutottam kórházba pánikbetegség miatt is megrémített, mert rögtön a zártosztályra viszik az ilyeneket (vagy legalábbis velem ez történt, természetesen Marcus nem jöhetett velem). Akkor találkoztam először  idén a teljes szakmaiatlanság teljes tárházával. 

- 6 hete vérzik? Megesik, nem gond az, inkább arról meséljen, hogy milyen érzés teljesen haszontalannak lenni az életben? 
- Nos, én nem érzem, hogy az vagyok, írok, fényképezek, festek és szeretek mindig új dolgokat kipróbálni...
- Én bennfognám magát pár hétre, biztos helyrejönne. - Mindezt aközben, hogy a betegeket, gondolom zártosztály lévén, vagy nem tudom, még ilyenben nem volt részem azelőtt, konkrétan levegőnek nézték.

A 'pszichiátriai ülés', ami a zárójelentésemre került a folyosó kellős közepén ÁLLVA zajlott, miközben egy maréknyi beteg próbált az orvostól érdeklődni arról, hogy mikor várható változás az állapotukban. Majd az orvos eltűnt az irodájában, ahol megírta a jelentést, kb. háromnegyed óra múlva tért vissza: 

megnéztem a blogját. Igen, mit gondol? Hogy nincs stílusa

mindenkinek csak tetszeni akar. Na, hogy a kutya rúgja meg, speciel Önnek most nem akarok tetszeni. Ezek után este 11-kor 'engedtek el', úgy, hogy fogalma se volt, hogy hol vagyok, merre menjek, megy-e egyáltalán HÉV ilyen későn (rövid válasz: nem). Testvérem valahogy intézett egy taxit nekem, így jutottam haza.

Mivel a menstruációs kérdésbe bele se mentünk, ezért elkezdődött a vadászat nőgyógyász után, én gömbölyödök, mint annak idején, addig is, vérvétel ( ekkor volt vas: 5 umol/l a normális 9-30 umol/l) és hormonológiai tesztek, hogy már azzal ne menjen az idő. Áprilisban. A kapcsolatrendszernek köszönhetően sikerült kitalálni, hogy hormonproblémáról lehet szó, mert annak idején, 5 évvel ezelőtt is hormonkezeléstől lettem jobban. Hormonológiai központ, remek szakorvos (legalábbis az intternet és közvélemény szerint). végre megvan az időpont, augusztusra. 

Minden egyes nap. Egyre nehezebb felkelni. 

Minden egyes nap, egyre nehezebb még ülni is, mert a fejem egyszerűen nem bírom megtartani. Folyamatosan szédülök és számolom vissza a napokat augusztusig, hogy végre eljussak a hormonológiai központba. 

Végre eljön a nap, kezünkben a vérvétel és hormonvizsgálat eredményével, a hölgy nagy mosollyal és erős kézrázással köszönt, én rögtön megállapítom, hogy ő milyen kicsi, engem meg milyen nagynak gondolhat. Bemegyünk a kis irodába, megkérdezi miben segíthet. Elé toljuk az eredményeket és mivel rám nem is néz, anya (szintén egészségügyi háttér, 35 éve a szakmában) próbálja elmagyarázni, a problémát és hogy mi történt az elmúlt 5 évben, de mintha a falnak beszélne. A hölgy rám néz, közli, hogy rajtam csak a gyomorgyűrű segít, én kétségbeesetten próbálom elmondani neki, hogy én azt szeretném, hogy legalább ránézzen arra a rohadt vizsgálati eredményre, és ne csak arról beszéljen hogy kövér vagyok, mert PONT rossz ok-okozati láncot állít fel magában... 

Hát, ha már 5,5 hónapja vérzik az nem jó. No shit. 

Na, de majd én adok önnek olyan orvost, aki segít, megállítjuk a vérzést aztán gyomorgyűrű.

Kimegyünk, újabb időpont, szeptember 11-re az újabb nőgyógyászhoz, aki endokrinológus is, úgyhogy nagyon tökéletes párosítás, csak bírjam ki szeptember 11-ig. Ezen a ponton kezdtem szedni a vérzéscsillapítót, naponta 3-szor, mert kiderült, hogy most már háziorvostól is lehet ilyet kapni, viszont ekkor már annyira gyenge voltam, hogy az amúgy kis albérletben csak az asztaltól ágyíg úgy meg tudtam szédülni, hogy néha a földön kötöttem ki. Hajmosás és zuhanyzás egy időben szinte lehetetlen akciónak bizonyult, mert annyira elfáradtam, hogy azt hittem, hogy a 10 perc állás után már csak négykézláb tudok elmászni valahogy az ágyig. ahol meg tudok szárítkozni. 

Szeptember 11-én épp az orvos előtti zuhany közben sötétedett el minden, mivel egyedül voltam otthon, amikor felébredtem, teljesen biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni egyedül kikecmeregni onnan. De sikerült. És megintcsak elmentünk orvoshoz. 

Az asszisztensig jutottunk.

Onnan küldtek el minket, mert kiderült, hogy a doktornő nem pont ott rendel, ahol egyébként a honlapon írva vagyon, hanem pont egy másik épületben, ahová át lehet battyogni gyalogosan. Nekem battyogásról már szó sem lehet ezen a ponton, de ezzel együtt, a '2 perc séta' (már ha nem az ájulás szélén állsz) pont elég volt arra, hogy lekéssük az időpontot a 'menő és keresett' orvosnál.

Telefon a vidéki kórházba, ahova tartozom. Anya barátnője. Tud egy jó orvost. Időpont: október huszonvalahanyadika. Na, de immáron 7 hónapja menstruálok folyamatosan. Hajjaj, jöjjön jövő héten. 

Szerdán hazajöttem, vidékre, csütörtökön újra bizakodás, most talán történik valami. És történt is. Az orvos, ahogy meglátott már mondta, hogy borzalmasan nézek ki (ezt egyébként sokat hallottam az utóbbi  pár hónapban, bármelyik vámpír megirigyelhetné a bőröm színét). Még vizsgálat előtt kijelentette, hogy valószínűleg vért kell, hogy kapjak, majd az esetemet semmibe vevő kollégáira irányuló bosszankodás következett. Megvizsgált, menorrhagia/hyperplasia és 10 percen belül egy ' SÜRGŐS! T. Nőgyógyász, azonnali curettage (7 hónapja vérzik)' feliratú beutaló 'boldog' tulajdonosa lettem, amivel két órán belül jelentkeznem kellett a kórházban. 

Tehát műtét. Tehát kapok vért. 

Út közben anyával arról beszéltünk, hogy legalább vége lesz. Végre vége lesz. Nem fogok ájuldozni ágy és szék között és végre tudok úgy zuhanyozni, hogy nem feketedik el a világ.

De nem lett vége. Összeszedtük a dolgaimat, a vércsoportvizsgálat eredményét (mert azon is voltam már előzőleg), a hormonológiai és vérvételi eredményt, és elindultunka  kórházba. Nem az első küretem lett volna, így nagyon nem aggódtam, főleg, hogy ha kapok vért is, akkor nem lehet túl nagy gond. Újabb orvos, megvizsgál. Ön kövér. Na, ne mondja, sose vettem még észre. Azt hiszem, hogy a kórházban valami felsőbb, közös gondolatmenet által azt hiszik a nővérkék és az orvosok, hogy a beteg automatikusan tudja, hogy mit kell tennie, nem tudok másra gondolni, mert nem hiszem, hogy még az ájuldozásom és részeg járásom ellenére is mosolyogva közelítettem meg őket, sűrű köszönömök és bocsánatok között, mert ugye, egészségügyi dolgozó lánya, még gyerekként láttam, hogy hogyan tanulnak, hogyan vannak gyakorlaton és hallottam a történeteiket a bunkó betegekről, nehogy pont ÉN gyarapítsam már a kört.

Nem is tudom, hogy hogyan írjam le az egészet... 

Doktor megvizsgál, ránézek a lapra amit írt, KÖVÉR. Mellette a diagnózis a nőgyógyásztól, aki a beutalót adta, 7 hónapja vérzik. Kórházi papír: 1 napja vérzik. Teljsen hülyének néznek? Na nem baj, lehet, hogy arra gondol, hogy 1 napja erősebben, de nem pont az ilyen helyek kellenének, hogy olyanok legyenek, hogy nem azon gondolkodunk, hogy ' na, mire gondolt a költő?'

Nővérkéknek nem megy a kommunikáció. De a legalapvetőbb kérem és köszönömök sem, nemhogy a 'ne aggódjon' vagy az ennél még komplikáltabb 'jó kezekben van'. Inkább csak sértődött kifejezéssel keresi a vénát rajtam, hogy hogy merem azt megtenni, hogy nincs vénám, ráadásul még vért se tud venni már, mert 2 percig tart mire a fiola felét megtölti. Mire oda kerültünk, hogy meg kellett mérni a vérnyomásom, amit az egyik kórteremben lehetett csak megtenni, mert a mandzsetta nem óriásokra, mint rám való volt, és amit mellesleg a nővérke nem tudott elindítani, addigra már volt is mit mérni a vérnyomásomon, de gondolom az arcomra fagyott mosoly is elárulta nekik, hogy nem igazán vagyok a legboldogabb. Főleg, hogy a távolból hallottam az épp ügyeletes orvos hangját, amint éppen kitessékeli a 'kisérőmet', anyát, aki azért jött, hogy egyáltalán azt figyelje, hogy mikor esek orra a botladozásomban olyan kedves szavakkal, mint 'minek van itt egyáltalán?' 'menjen innen kifelé de rögtön'. 

Kaptam szobát, megjelent a nővérke egy injekcióval, mi ez már. Injekciót most beadom farba. Jó. Nem ehet és nem ihat este 7-ig. Jó. Pihenjen. Jó. Egy órán belül megjelent Marcus, akit a főnöke teljes vészhelyzetként elhozott hozzám Pestről (jó fej vagy, Joacim, imádlak!), és minő meglepetés senki sem tudta őket kitessékelni őket, mert nem hogy svédül, de angolul se beszélt még az orvos se, így kénytelenek voltak engem megkérni, hogy modjam meg nekik, hogy itt minden nagyon szigorú és ne tessék veszélyeztetni az egészségemet. Felállok az ágyról, te jó ég, mi történt a derekammal, szerintem meghúztam vagy valami, sose fájt még ennyire. Kitotyogtam, hogy legalább egy pár szót váltsak Marcusszal, de a derekam! Majdhogynem el kellett tényleg küldenem őket, mert kibírhatatlanul fájt. Miután elmentek, anya hív, beszélt a barátnőjével, aki szintén ott dolgozik. Megkedvesednek a nővérkék tőle - és tényleg, kicsit később meg is jelent a kislány, hogy botrányos a vérképem, az a csoda, hogy még járni tudok, ja, meg hogy ha szeretném, kerítenének valami tej-és gluténmenteset is, ja, de amúgysem ehetek, úgyhogy bocsika.

Eljött az este 7, a vérzés tényleg elmúlt. Orvos megállapította, hogy 

lám, mosolyog, lám, nem vérzik, szedjen vasat 

(és ezen a ponton mondtam, hogy igen, szedem, dupla adagot már egy pár éve, de nem is hagyta végigmondani) másnap mehet haza, ilyen hülyeség, hogy küret, meg vér... Modern orvostudomány! Egyetlen injekció! Másnap reggel megjelent az éjszakás nővér. Injekció farba. Jó. Pihenjen. Jó. 8-kor megvan a zárójelentés, mehet haza. Jó.

Nincs vérzés. Modern orvostudomány! Még egy injekció és olyan vagyok, mint új koromban! Csak épp ájuldozom. Jön még egy hölgy a hormonvizsgálatos papírommal, megkérdezem tőle, hogy esetleg akkor visszakaphatnám-e az ultrahang felvételt és a diagnózist, amivel a nőgyógyász megállapította, hogy küretre van szükségem? Nem. Miért? Mert azzal utalták be. De nem volt küretem. De nem is kellett. Mehet haza.

A pénteki napot azzal töltöttem, a tegnapot, amikor kikerültem a kórházból, hogy mintha 80 éves lennék, úgy topogtam ágytól székig, mert annyira fájt a derekam. Mitől? Az oxytocintól. Mi volt az injekcióban? A gyógyszer, amit szedek már egy hónapja hatás nélkül. Mi van a zárójelentésemen? Hogy 'therapiankra rendbejött' és hogy 'hormonológiai vizsgálat szükséges'. Miért nem nézték meg a hormonológiai izsgálat eredményeit? Ki tudja? Hol vannak a kórházi vérvétel eredményei? Nem lehet tudni, mert csak egy kivonat avan a zárójelentésen a NORMÁLIS értékeimről, a vas, ami az anemiát okozza meg sincs említve.

Ma hogy vagyok? 

Kilátástalanul. Úgy érzem, a belsőm kiforog éppen, úgy vérzem, mégis, se vért, se a megfelelő javasolt ellátást nem kaptam meg. Miért kellett erről írnom? Mert nem tudom, mikor lesz vége, nem tudom mivel LEHET vége. Nem tudom, kihez forduljak. Örülök, hogy megtaláltam a nőgyógyászt, aki végre komolyan vett, de az ő javaslata se számított a kórházban. Nem azt mondom, hogy a küret minden álmom, de az igen, hogy ennek vége legyen, mert nem tudom, meddig húzom ki még így. Annyira szeretnék meggyógyulni, de annyira kevés hitem van már az orvosokban, akik csak egymásra mutogatnak, hogy kinek kéne segítenie megoldani a problémát... Én meg csak ülök itt ma, megint vérzem, de legalább volt egy nap, amikor nem, na, meg mosolyogni is tudok.




2017. április 17.

DIY | Papírvirágok zsebkendőből


Remélem, jól kiörömködtétek magatokat húsvét alkalmából! A blogon már rég nem volt semmi kreatív vonal, inkább elmentek a lelki dolgok irányába (szerencsére a visszajelzéseitek megerősítettek abban, hogy ez is oké, és ezt sem bánjátok). Szerettem volna valami mást is csinálni, ami nem csak festegetés és szárnypróbálgatás, hanem olyasmi, amit bárki könnyen elkészíthet kis időn belül is. Ráadásul akármikor jól jöhet pár gigantikus papírvirág ajándékdíszítéshez, füzérgyártáshoz, 'művirág'-csokor összeállításhoz. Rengeteg képet készítettem miközben gyártottuk őket, jól esett egy kicsit kattogtatni a fényképezőgépet is - ezekből azért megpróbálok lefaragni, hogy ne legyen irtó hosszú bejegyzés egy ennyire egyszerű dologból. 

Amire szükséged lesz hozzá:
  • Minél több rétegű papírzsebkendő (vagy kis méretű szalvéta)
  • Vízfesték (ha ombre-szerűt szeretnél, mint én)
  • Tűzőgép
  • Olló


A nagyon egyszerű mégis hosszú leírása az elkészítésének pedig itt következik:
1. Opcionális lépéssel kezdve, vízfestékkel és sok vízzel húzz vonalakat a zsebkendő két szélére - ennek a száradását sajnos meg kell várni (illetve hajszárítóval rá lehet segíteni, csak arra kell figyelni, hogy ne szálljanak papírzsebkendők a fürdőszoba minden szegletébe a meleg levegő hatására :) )

                                                                                                         ◊

I hope you were having fun with all the Easter festivities with your loved ones! It's been a while since I went with the creative niche on my blog, it was all soul-things recently (thankfully according to your reactions you didn't mind it that much). I wanted to do something else too, that is not only painting and trying, but a little project anyone can do even with little amount of time on their hands. This is how I decided to share the way I make decorations for various purposes, like embellishing giftboxes, making buntings or just a fake flower bouquet. I took millions of photos while making these, it felt so good just holding the camera - I will try to upload less than I first wanted so it won't become an enormous blogpost for something so easy as this fake flower!

What you will need:
  • Layered paper tissues (or small napkins)
  • Watercolor (if you want the kind of ombre effect I made)
  • Stapler
  • Scissors


Here's all the steps you need to take to get your paper flowers:
1. Starting with an optional step, with lots of water draw lines on the edges of your paper tissues - you will have to wait for them to dry completely (or if you are impatient like me, get a hairdryer!).


2. A száradást követően szedd szét rétegeire a zsebkendőt, majd készíts belőle kupacokat. Nekem 2 zsepire volt szükségem, hogy 8 réteget kaphassak.

2. After the drying, take the tissues apart to their layers, and make piles of 8 of them (I needed 2 tissues for 8 layers).


3. Hajtogass legyezőt a rétegekből, hajtsd félbe, majd tűzőgéppel tűzd össze a közepét.

3. Fold a fan from them, fold it in half then use your stapler to staple the middle of it.


4. Most következik a forma kiválasztása! Nekem személy szerint jobban tetszik, amikor kerekre vágom a legyezők végét. :)

4. Choose a way to cut the edge of your fan! I would recommend using the round one, I like it so much more than the spiky one! Experiment with different forms! :)

5. Nyisd szét a legyezőt és a rétegeket egyesével kezdd el hajtogatni a virág közepe felé.

5. Open your fan and fold up the layers towards the middle of your flower. 

Kész is vagy! Igaz, ez tényleg nem volt egy nagyszabású DIY a blogom életében, ennek ellenére egy kisebb online tanulósdit fontolgatok a blogra a közeljövőben, remélem, az kompenzál titeket! Legyen szép hetetek! :)

You are done! This wasn't really a huge DIY project on the blog, but I'm planning a much bigger kind of learning project in the upcoming months, hope that will compensate for it! Have a nice week! :)





2017. április 1.

Lysitime | Köd



Már volt így, már volt ilyen. Már voltam egyedül, már olyan sokszor. Csak a csönd, csak a falak, csak a gondolatok. Minden nap belesimul a szürke masszába és én szédülök a nyomása alatt. Csak egy vékony aranyszál csillog a szürkeségben, összeköt téged velem. De ez a massza... Vak vagyok, néma vagyok és süket is talán. Nem látom az utat, nem tudok kiáltani, nem hallom, ha hívsz. Nem is vagyok benne biztos, hogy tényleg ott vagy a ködön túl, talán nincs is vége - talán pont ez a lényeg, hogy köd legyen és szürkeség. Csak engedne már el. Csak emelkedne már fel. Csak tudnám, hogy emeljem fel. Már azt sem akarom, hogy más emelje helyettem.

Emelted már te is, bele is roppantál. Nem csak te, hanem az a kis aranyszál is elszakadt, ami annyira különlegessé tett minket. Nagyon sötét lett utána, de nem várhatok rád, hogy eltüntesd a szürke maszlagot. 

Egyedül vagyok ebben a sűrű ködben, nincsenek aranyszálak, nincsen senki, te sem vagy. Csak én vagyok és ez a kiáltás, amit nem hallasz. Fáradt vagyok, aludni vágyom, talán most az egyszer nem a masszáról álmodom, talán nem ébredek fel a bűntudatra, hogy belehúztalak a saját szürkeségembe. Talán most az egyszer legalább álmomban meghallom a hangodat a túloldalról.  Talán... talán... talán most az egyszer valaki más is meglátja, hogy ködben vagyok, talán most az egyszer nem teszlek téged tönkre, a segítőmet...

Minden nap ugyanolyan. Minden nap belesimul a szürke masszába, minden nap csak erősíti a másikat a szürkeségével. Mindig ugyanolyan, mindig növekszik és már nem csak bennem, már körülöttem is sűrűsödik. Te pedig minden nap visszajössz és próbálsz átjutni a ködön. Minden nap kiáltasz, várod, hogy meghalljam. Minden nap hozol egy új aranyszálat, az egyetlen dolgot, aminek a csillogása csak egy kicsit is megtöri a semmiséget. A semmiséget, amit minden nap megpróbálsz megemelni. 

Sajnálom, hogy belehúztalak. Sajnálom, hogy tönkremész a súlya alatt és azt is sajnálom, hogy nem segíthetek neked az emelésben. Nem tudom, hogy tudod-e, érzed-e a túloldalról, de szavakba se tudom önteni, hogy mennyire hálás vagyok érte, hogy itt vagy minden nap - köszönöm. 

                                                                                                        ◊

It's been like this, it all happened like this before. I've been alone, alone so many times. Only the silence, the walls, the thoughts. Every day is getting melted into the gray mass and I feel dizzy under its pressure. There's nothing but a tiny golden string twinkling in the darkness, connecting you to me. But this mass... blinds me, mutes me, deafens me. I can't see the way, I can't guide you with my voice, I can't hear you calling. I'm not even sure anymore if you are there, on the other side of this fog, maybe this fog has no end - maybe this is the whole purpose of everything - having a fog that never ends. Only if it would let me go. Only if it would lift. Only if I would know how to lift it. I don't even want anyone else to lift it for me anymore.

You tried, it broke you. Not only you, but the golden string, that made us so special got torn in the process too. It made an even bigger darkness before, but I can't wait for you to lift my fog.

I am lonely in this thick darkness, there's no golden string, no other around, not even you. I am alone with the screams you can't hear. I'm tired, I wish to sleep, maybe this time I won't dream about this mass, maybe guilt won't come to wake me telling me how horrible it is that I dragged you into the fog. Maybe this time I will hear your voice from the other side. Maybe... Maybe... Maybe someone else will come too this time, so I won't ruin you, my only helper...

Every day is the same as the previous one, empowering each other with their own grayness, getting melted into the smooth fog. Same as always, yet always stronger than the day before, not only inside of me, but growing outside of me too. Yet every day you come to rescue me, trying to get through the fog. Every day you shout in hopes of me hearing you. Every day you bring another piece of golden string, the only thing that has the power to break the grayness with its shimmering. The grayness that you try and lift every day.

I'm sorry I got you into this. I'm sorry the weight of it is unbearable even for you, and I'm sorry I can't seem to be able to help you with the lifting. I don't know, if you know, or feel from the other side, but I don't think I can even express how grateful I am for you being here every day - thank you.




2017. február 5.

Wreck this journal kalandok #2



Ma reggel, hogy úgy mondjam, 'kritikus szemmel' ébredtem. Tudtam, hogy szeretnék írni a blogra, mégpedig a naplóm 'kinyírásának' második részéről, azt viszont nem, hogy milyen körítéssel szeretném ezt tenni. Aztán gyorsan rájöttem, hogy azt nem mondhatom, hogy nincsenek vegyes érzéseim a Wreck this journal-lal kapcsolatban, amik egyébként kevésbé a könyvet, mint a pozicionálását illetik (igen, a belső marketingesem uralkodik most).

A Wreck this Journal eredetije mindenkinek szól

...ahogy Keri Smith egy interjúban elmondta, egyrészt azért hozta létre, hogy a használóit (olvasóit) egy kellemetlen helyzetbe helyezze, hogy felismerjék, hogy ez rendben van, másrészt, hogy azokat a viselkedési mintákat, amik a mindennapokba zárnak be, megtörjék vele.
Természetesen mindenki úgy értelmezi a feladatokat, ahogy szeretné, én azt hiszem, hogy már elindultam egy úton, amin a kevésbé destruktív oldalon maradok, már csak azért is, mert én tanulni szeretnék ebből az utazásból - megtanulni azokat a dolgokat, amik miatt egyáltalán ez a napló létrejött. :)

És akkor ott van a magyar verzió...

...amiről fogalmam se volt, hogy hogyan néz ki, amíg nem csatlakoztam egy csoporthoz facebookon, ahol arra számítottam, hogy megvitatjuk, hogy ki hogyan közelíti meg az egyes oldalakat, mik voltak a tapasztalatok - amíg persze meg nem láttam a több mint 17 ezer tagot, ami már akkor árulkodó volt. Utána gyorsan ki is derült, hogy az ügyes pozicionálásnak köszönhetően a kiadó pont megtalálta a legjobb vásárlóréteget - az általános iskolák tanulóit, amit azzal is tetézett, hogy olyan oldalak kerültek ebbe a verzióba, amit konkrétan iskolában kéne végrehajtani.

Ezzel természetesen nekem nem is lehet semmi problémám, hiszen ők a jövő nemzedéke, és én biztos sok mindenemet odaadtam volna 12 évesen (mondjuk a Barbie babáimat), csak hogy legyen egy közösség, ahol közösen tönkreteszünk egy könyvet (a megfelelési kényszeremet is egészen új megvilágításba helyezi, hogy 3 15 év alatti bírálja el, hogy az egyes oldalak, amiket posztolok, elég magas minőséggűek-e ehhez a csoporthoz - vegyük úgy, hogy gyerekekkel mindig jól elvoltam, de nem akkor, amikor még gyerek voltam). Arra viszont nem állok készen, hogy a blogomat ehhez a korosztályhoz pozicionáljam.

És ha már itt tartunk, hogy közösség...

...a könyvhöz tartozik egy hivatalos 'Nyírd ki ezt a naplót' közösség is, ahol a vidám megosztás olyan bugyraiba süllyedünk, ahol ez a hivatalos facebook oldal és weboldal nem képes odabiggyeszteni az oldalak készítőjének nevét, vagy nem gondolják, hogy azért, mert kiskorú a készítő még vannak jogai. Én, a kopirájtharcos ezt rendkívül nehezen veszem, hiszen ha már itt tartunk, hogy a művésziség egy másik megközelítését tanítjuk a gyerekeinknek, akkor tanítsuk már meg mások munkájának tiszteletét is! És akkor ott az a másik csavar, amitől a hajam égnek állt, mikor láttam, hogy konkrétan úgy tűnik, hogy egy olyan videóval reklámozzák a könyvet, amit youtube-ról lementettek, valaki adott hozzá magyar feliratot, majd visszatöltötte - természetesen a legkisebb forrásmegjelölés, köszönetnyilvánítás nélkül - és valamiért ezt sose sikerült korrigálnia a kiadónak, remélem, ez azért van, mert ténylegesen honorálták a videó készítőjét azért, hogy reklám készülhessen az alkotásából. (Én ebben az esetben is szeretnék gratulálni a videó eredeti készítőjének)  Egyébként ennek hiánya, hogy nem képesek forrást megjelölni csak abban csúcsosodik ki, hogy még a fent említett csoporton belül sem sikerül betartani a 'nem töltjük le és posztoljuk egymás munkáját' szabályt...

De, elég a mérgelődésből, inkább itt vanegy válogatás a saját oldalaimból az utóbbi időben! :) Mint előző alkalommal, az oldalak alatt megtaláljátok az esetleges amazonos linkeket azokhoz a dolgokhoz, amiket használtam (mivel én is onnan rendeltem őket) - ezek affiliate linkek, ami azt jelenti, hogy ha megrendelitek, akkor a termék árának kis százalékát én visszakapom. (Ha mégis megtaláljátok Magyarországon, szívesen veszem az elérhetőségeket, mert nagyon tetszik minden ami a tengerentúlról jött - és mások is biztosan örülnének a lelőhelyeknek! :) )


                                                                                                      ◊

Let's just say I woke up with a critical eye today. I knew I wanted to post about my Wreck this journal journey, but not about the how. Today it's my inner marketing specialist that is ruling over me, this is how this post becomes a rant about Wreck this journal's Hungarian version, especially the way it got positioned for its users (readers).

Wreck this journal is for everyone

As you may or may not know, Keri Smith once said in an interview, that she made this journal for the users to experience the awkwardness and be okay with it, also to make them change their everyday patterns of old habits to be able to see things differently. Of course, everyone has the right to interpret the activities described in the book on their own way - I already started on the more constructive than destructive path - I had great plans on what I wanted to learn from this journey (like how to be awkward and be okay with it for one).

...and then there's the Hungarian version

... which I didn't have an idea how it looked like, what kind of tasks it concluded until I joined a facebook group. I thought I was gonna share and appreciate a great way to spark creativity in everyday artist life, until I looked at the roster, and realized how the publisher of the Hungarian version found the best target audience of this book - the students of primary schools (it even has pages you have to complete in school).

I should not have a problem with this, here's the next generation not looking at their phones! They live and grow up in their own creative environment, and honestly, when I was 12, I would have traded all my Barbie dolls to be able to be in a community in which we destroy a book together! (now it kind of makes me nervous that there are 3 children below the age of 15 who decide if my post to the group is high quality enough for the group standards - good thing I am kind of good with kids). But I am totally not ready to position my blog for this audience (and I won't either, even if my brother encourages me greatly).

Talking of community

 ...there's a Hungarian official community for this book, where we can descend into the the great depths of happy sharing, that the adults behind it don't know how to credit the creators of the pages they share, ot think that if the creator is under-age they don't deserve their name to be shown. My inner copyright warrior is in a quite tense mood because of it - if we are gonna teach our kids how to create while destroying, teach them how to respect others' work too! The other twist in it that they are actually advertising the journal with a video that is seemingly saved from youtube, someone added Hungarian subtitles, then re-uploaded it - without a link back, crediting the original source. I really hope it's because the original creator has been honored for her work with actual payment (I still would like to see the source, so I can congratulate on her work).

And then I'm suprised if in the above-mentioned group the kids steal each others' work...

Anyhow, let's dive in the actual pages of my book! (like last time, I  linked the products I used under each of these pages from Amazon - these are affiliate links which means that I get a few percentage of the price of the product, so if you decide to use them, then thank you very much for your support! :) )



2. oldal: Az elején, amikor ténylegesen meg kellett törni a könyv gerincét, még nagyon lelkes voltam miatta, de most, hogy a sok festegetésemtől egyre kisgömböc-félévé válik a könyvem már annyira nem örülök, hogy rögtön neki is ugrottam. Azóta elkészült ez is, sokat nem tudok rajta magyarázni, mert csak annyi történt, hogy imádom a fehér tollamat, és már most félek, hogy el fognak fogyni idő előtt. :)

Page 2: When I started filling our the pages of the journal, and cracked the spine, I didn't realize my own book would get too thick. I kind of regretting completing this task, but oh well. About the page I can't even talk too much about, only that I love my white pens and I already fear they will run out at some point :)

Tools:


3. oldal: Egyértelműen egy Creativebug óra után inspirálódtam (bizony, még mindig tag vagyok és még mindig imádom - egyszer írtam is róla, mennyire szeretem azt az oldalt), Lisa Congdon egyszerűen elvarázsol a stílusával. :)

Page 3: Obviously a Creativebug inspired one (yeah, I'm still registered, still love it - I even once wrote a review about it), Lisa Congdon has wonderful taste! :)

Tools:


18-19. oldal: Az igazság az, hogy nem nagyon szeretném, ha egy szép napon egy Disney-hercegnő manifesztálódna a naplómban, úgyhogy inkább csak inast rajzoltam ennek az egyébként pár éves szirmokból összeeszkábált ruhának. :) Az idézet, ha egyáltalán lehet ezt a szót használni rá, egyébként Guild Wars 2 (tudjátok, az online játék, ahol több életem is van :) ), az aranyszínű pufi dolog pedig azon anyagok közé tartozik, amivel egyébként nem valami kellemes dolgozni. A tubus, ami a képen is látható, azzal a nem túl előnyös tulajdonsággal bír, hogy fellevegősödik, így néha egész nagy foltokat hagy a papíron. (Ha erre van valakinek tuti megoldása, szívesen venném)

Page 18-19: Truth to be told, I don't really want a Disney princess to appear one day in my journal, so I rather went with the clothes hanger this time to this dress made from few years old petals. :) The quote, if you can use this word at all for this is from Guild Wars 2 (you know, where I have my multiple other lives :) ), and the golden text is from a bottle that is source of curses too. I don't know how to properly use it, it sometimes has air bubbles in it which makes the bottle go poof leaving a huge blob of paint on the paper (if someone has a solution for this, I would appreciate it).

Tools:
+ golden puffy paint, which I won't link, because I don't like it 


26-27. oldal: Ez is egy Creativebug inspirált oldal, mint ahogy a következő is az lesz :) Sok időt töltök a tollal való rajzolás rejtelmeinek felfedezésével, és imádom, hogy nem érzem úgy, hogy valami tökéleteset kell alkotnom. Már csak ezért is gondoltam úgy, hogy még több tollas rajz kell a naplóba is!

Page 26-27: Another one of those Creativebug inspired pages, and even the next one will be one as well :) I spend a lot of time with trying to learn proper line drawing, and just the fact that I know that I don't have to make something perfect eases my mind. This is why I thought that I should make even more drawings like this!

Tools:
+ ICO fine tip 0.4 pen (not from Amazon)


122-123. oldal: Talán ez az eddigi kedvencem. :) Akkor is, ha magát a feladatot nem sikerült végrehajtani úgy, ahogy kellett volna, mertén biztos, hogy nem lógatom ki a könyvemet egy nyilvános helyre sem. :)

Page 122-123: Maybe this is my favourite of my journal so far :) Even if the task itself is a failure, because I'm too shy to go and hang my book in public. :)

Tools:
ICO fine tip 0.4 pen (not from Amazon)


126-127. oldal: Az én kezem nem ilyen kicsi! :) Nem is tudom, hogy egyáltalán sikerült-e olyan kezet rajzolnom, ami nekem is tetszik, mindenesetre jópár órát eltöltöttem a festésével, majd a tollas kiemeléssel. :)

Page 126-127: My hands are not this tiny! :) I don't even know if I like the end result, but for sure I spent a couple of hours painting then drawing on these pages... :)

Tools:
Sakura Soufflé 16 piece 3D opaque pens - white, pink, blue, aqua, purple


208-209. oldal: Amolyan lusta-oldal. Amolyan 'csak idelöttyintek egy kis festéket, meglátom mi lesz belőle'-oldal. A végén pedig arra gondoltam, hogy érdekel lenne megnézni, hogy végülis hány különböző árnyalat jön létre csak két színből (meg természetesen hogy tudnék nemet mondani a fehér toll hívásának?...)

Page 208-209: One of those lazy pages. One of those pages where you just 'smush some watercolor here and then see what happens'. At the end I thought it would be cool to highlight the different shades from these two colors (and how can I say no to the call of white pens?...)

Tools:


28-29. oldal: ...és még mindig nem tudok úgy embert ábrázolni, ahogy szeretnék. :) Bár a rajzolásnak én éppen az illusztráció-oldalán szeretnék maradni, azért jó lenne, ha egy kicsit komolyabbat is össze tudnék hozni néhanapján. Ó. És színes ceruzák. Általános iskola óta nem voltak a kezemben!

Page 28-29: ... and I still can't draw human faces the way I want. :) Even if I want to stay on the illustrative side of drwaing, it would still be nice to be able to make something more serious sometimes. Oh. And these are colored pencils. I haven't had colored pencils in my hands since primary school!

Tools:
Faber Castell 24 assorted colors pencils (not from Amazon)


Bár sokáig váratott magára a második rész, remélem, nem bánjátok. Most is, mint előző alkalommal, szeretnélek titeket bátorítani, hogy ha éppen ti is naplót nyírtok, osszátok meg a kommentek között! :) Ha lemaradtatok volna az első részről, itt a link hozzá. :)

Even though the second part came quite late, I hope you don't mind. As the previous time, I would like to ask you to share your adventures with wreck this journal in the comments below! :)
If you missed part 1, here's the link for it. :)




2017. január 31.

Letölthető kutyusos háttérkép



Már csak egy hónap van hátra a télből! :) Nálunk a február mindig egy nagyon forgalmas hónap volt, tele szülinapokkal, névnapokkal, ezáltal családi összejövetelekkel, telefonhívásokkal... Talán ezért is van, hogy míg másnak talán ez az az időszak, amit a legnehezebb elviselni szürkeségben, nekem mindig kedves marad. Persze ott van a Valentin nap és a farsang is, de ezeket nem igazán szoktuk mi tartani (bár farsangi bálba menni felnőttként ott szerepel a bakancslistámon :) ).

Ezért is van, hogy úgy gondoltam, hogy az ehavi háttérkép legyen egy kicsit ünneplős, nem is vadállatot választottam főszereplőnek. Mostanában teljesen odavagyok a tacskófestésért (körülbelül mióta megnéztem ezt a Creativebug videót és rájöttem, hogy én nem tudok ilyen realisztikusan festeni), úgyhogy még a Wreck this journal-t is elárasztottam velük :)

Arra gondoltam, hogy mivel páran megjegyezték már, mostantól magyarul és angolul is elérhetőek lesznek a letölthető dolgaim - előre is elnézést kérek, ha esetleg furcsán hangzik egy-két fordításom. :)

A háttérképet egyébként a Onedrive-omról lehet letölteni, 3 verzióban (angol, magyar és 'creamy', ami egy kicsit átalakított, melegebb színű változat, felül is ez látható, egyébként) 4 asztali számítógép és telefonra való méretben - erre tessék értük. Remélem, elnyeri a tetszéseteket a kistacsi! :) 

                                                                                                       ◊

There's only a month left from winter! :) February has always been about celebration in my family: birthdays, name days (it's a Hungarian specialty!), family reunions, phone calls... Maybe this is why I feel that this is the season of merriment, when everyone else feels suffocated by the grayness. Of course there's Valentine's day to cheer you up along with so-called 'farsang' that I explained to foreigners in this post of mine (and to be honest, it's one of my bucket list things, to go on a farsang ball as an adult :) )

So I thought that this month's desktop wallpaper should be celebratory, I didn't even choose a wild animal! I am totally into painting quirky sausage dogs lately (approximately since I discovered that there is no way I can make a realistic painting like in this Creativebug video), so I even flooded my Wreck this journal with them :)

It's less relevant to non-hungarian speakers, but I also decided to make a hungarian version of everything I make too (with weird translations to hungarian :) ).

The wallpaper itself can be downloaded from my Onedrive, as usual in 3 versions (english, hungarian and 'creamy' english which is a warmer color variant, this is the one on the top of this post) 4 PC and a phone size - here's the way to go. I hope you will like my sausage dog creation! :)




2017. január 27.

Letölthető free your mind háttérkép


Az utóbbi pár napban nem nagyon volt se kedvem se energiám érdekes dolgokat csinálni, a Wreck this journal-t is szüneteltettem, amíg nem éreztem úgy, hogy tényleg érzem az erőt arra, hogy érdemleges munkát végezzek benne. Biztos a lenn-fázis miatt van, hogy nem tudok semmit se csinálni anélkül, hogy olyan fáradság uralkodna el rajtam, mintha legalább most futottam volna le a maratont, vagy legalább érdemi mentális munkát végeznék. Pedig az egyetlen mentális munka amit végzek, attól tartok, a saját fejem börtönéből való szabadulásra tett gyenge erőfeszítéseim, mint például ez a letölthető dolog, amit gondoltam, hogy megosztok veletek, hátha hasznosabbnak érzem magam attól, hogy a blogomat írom. :) 

Ennek örömére rövidre is vágom az önsajnáltatást és rögtön meg is mutatom, mit készítettem: egy háttérképet és/vagy nyomtatható fali dekorációt pont az ilyen napokra. 

Remélem, lesz köztetek, aki hasznosnak találja :)

A letöltéshez, mint mindig, a Onedrive-omra tessék menni :)

                                                                                                       ◊ 


In the past few days I don't really feel like myself, so I didn't have the energy nor the mood to do anything interesting, I even put Wreck this Journal on hold for now, until I feel that I can actually come up with striking work in it. It must be my down phase, that I can't concentrate on anything on a longer period of time without feeling as exhausted as if I just reached the finish line of a marathon or if I was doing an extremely tiresome mental work. When in reality the only mental work I'm doing is trying to break free from my mind prison I created for myself with weak tries, like this tiny downloadable goodie, that I thought maybe you guys would enjoy too, and maybe I would feel useful that I actually write in my blog. :)

I will cut the whining and show you what I made instead: a downloadable background or printable wall decor for days like mine. 

For the download, as usual, please do visit this link (it's my Onedrive) :)



2017. január 18.

Wednesday DIY roundup #20


Ma reggel 5-kor, miközben félálomban állítottam össze ezt a bejegyzést nektek (még mindig nem sikerült beosztani az időt, tzz, tzz), teljes mértékben megdöbbentem rajta, hogy már a huszadik ilyen bejegyzést írom. És bár ez nem tűnik túl soknak, azt azért ki tudtam számolni még félálomban is, hogy több mint 130 ötletet osztottam meg már ezen módon (mindez persze semmi még mindig a jelenleg 777 ötletlet tartalmazó pinterest board-hoz képest). Ennek örömére nem is húzom a szót, mert nem is tudnám, hív vissza az ágy! :) Remélem, tetszenek a mai találmányok - az én kedvencem most a Why don't you make me? terrárirumai. Nem a legegyszerűbb, gyorsan összedobható ötlet, viszont igen látványos. :)

                                                                                                       ◊

Today morning at 5, when I was writing this post (yes, I still can't do the trick to organize my time, tzz, tzz), I was totally surprised that this roundup is number 20 already. This might not seem too much, but in fact, it means that I already shared 130+ easily executable DIY projects from amazing bloggers (in this format, at least). This is of course kind of nothing compared to the pinterest board I use for this roundup that contains 777 pins at the moment (I'll link the board at the end of this post). This is so good that it just makes me want to go back to bed right away - so here's today's picks :)
My favourite from the bunch is Why don't you make me?'s terrariums. Not the simplest to do, but definitely stunning to look at. :)

Márványos szappanMarbled soap
Geometrikus nyakláncok (itt az én verzióm) ∬ Geometric necklaces (here's my version)
TerráriumokTerrariums
Modern képkeretModern block photo framing
Ásvány könyvtámaszGeode book ends